Prémium gumi, olcsó gumi, használt gumi?
Nem könnyű a döntés, vagy mégis?! A következő rövidnek szánt posztban csokorba szedem azokat a szempontokat, amik alapján könnyedén eldöntheti bárki, hogy számára melyik gumi kategória az ideális választás.
Olcsó kategóriás gumik
Mivel a cikksorozat szponzora a http://olcsogumi.sop.hu, kezdjük ezzel a kategóriával, hiszen úgy gondolom, hogy ez a legizgalmasabb. Ezek a gumik a gyári, első szerelésű abroncsok leváltására készülnek. Alsó és közép kategóriás autókhoz ideális választás. Természetesen, a belépő szintű abroncsokból is nagyon eltérő tudásúak léteznek. Egyes márkák, mint pl. a Linglong, Triangle a közép kategóriás paramétereket súrolják, B-C nedves tapadási képességeinek köszönhetően közép kategóriás autókra is ajánlottak.
Az olcsó gumik legvonzóbb tulajdonsága az áruk. Egy prémium gumi árának már harmadáért is megvásárolhatók, így aztán sokak fantáziáját megmozgatja, a lehetséges megtakarítás. Ezeknél olcsóbban már csak használt abroncsok kaphatóak, amelyekkel később részletesen foglalkozunk, de elöljáróban annyi elmondható, hogy véleményem szerint ideiglenes, szükség megoldásként jöhetnek csak számításba.
Mit tudnak valójában az olcsó gumik? Pár éve nagy meglepetést okozott egy teszt, amiben egy Linglong gumi (más márka néven) az öt legjobb abroncs között teljesített. Az igazi meglepetést az okozta, hogy a kínai gumi tudásbeli lemaradása mindössze néhány százalék volt a győztes Michelinhez képest. Az árkülönbség viszont döbbenetes, hiszen az első helyezett abroncs árából 3,5db kínait lehetett volna megvenni.
Persze erre mindenki kombinálni kezd, hogy ha olcsó és szinte prémium tudású, akkor biztosan másutt van a kutya elásva. Biztosan hamar elkopik, vagy más módon megy tönkre.
A teszt az abroncs élettartamára, kopására is kiterjedt. Ezen téren is kitűnően vizsgázott az alsó kategóriás, sőt éppen a prémium gumiról derült ki, hogy az évekkel korábbi szinthez képest sokat romlott a termék kopásállósága.
A budget kategória az olcsóságról szól, amiknek számos hátránya, de előnye is van. A gyártók nem extra profitra, hanem inkább nagy eladási mennyiségre törekednek, ezért az előállítási költség és az eladási ár ebben a kategóriában van a legközelebb. A fő szempont az olcsóság, de ez nem mehet a biztonságosság vagy az eladhatóság (design) rovására, hiszen ebben a kategóriában még erősebb a verseny.
A spórolás leghatékonyabb módja, hogy elmaradnak a költséges extrák. Lemaradnak a nagyon anyag igényes dolgok mint a peremvédő. Vékonyodnak az oldalfalak. Bonyolult 3D lamellák, kopás jelző árkok sem bonyolítják a gyártást. És persze az anyag-keverékek terén is vissza kell lépni egy (két) évtizedet, hogy a korszerű tulajdonság javító adalékok ne növeljék az egekbe a gyártási költséget. És persze a karkasz sem lehet más mint nylon radiál, a lehető legegyszerűbb kivitelezésben. Giugiaro design számításba sem jöhet, azt a prémium kategória kapja, itt a maradékból kell dolgozni. Ez érvényes a márka-nevekre is, könnyen előkerül egy-két legendás márkanév, mint a Taurus - kissé új köntösben.
Ez a spórolás viszont nem csak hátrányokkal, előnyökkel is jár. A budget abroncsok általában kisebb súlyúak, ezzel üzemanyagot takarítanak meg, és kímélik a futóművet is. A kevesebb anyag természetesen környezet kímélőbb is. Az olcsó kategóriás abroncsok sem fán teremnek, a gyártás ugyanolyan szakértelmet igényel, mint a felsőbb kategóriák, és a legtöbb no-name márka mögött közvetlenül valamelyik világcég, vagy legalábbis annak technológiája áll. De az olcsó árakat valójában a verseny hozta el. Az ázsiai játékosok belépésével az árak jelentősen lefelé mozdultak el. Ez a szegmens az, ahol a gyártók a legkevesebb profitot realizálják, vagyis arányaiban itt marad a legtöbb a vásárló zsebében. Magyarán szólva ezt éri meg a legjobban venni.
A teljesség igénye nélkül néhány gyártó és az általa gyártott olcsó márkák:
De mi a helyzet a kínai gumikkal?
Ha Kína nem lett volna, az európai alsó kategóriás abroncs piac sem így festene ma. A prémium gyártók már jóval a kínai abroncsok térnyerése előtt is profit maximalizálásra törekedtek, ezért olyan termék palettát próbáltak kialakítani, ami a teljes vásárló közönséget kiszolgálja. A technológia fejlődésével egyszerűen gyártásban hagyták a korábbi mintákat és keverékeket, csak új nevet adtak neki, ezek lettek a közép kategóriás gumik, amik így is szép karriert futottak be. És így tovább, megszületett a kicsontozott belépő szint. Ahol a reklám és szponzoráció ismeretlen fogalom, évtizedes a technikai lemaradás, és a gyártók is - majdhogynem - letagadják, hogy bármi közük lenne a márkához.
Érdekes a titkolózás, ami ezeket az alsó kategóriás márkákat övezi. Hogy mitől olcsó, az természetesen, mindenkinek a legféltettebb titka. De az a távolságtartás, amivel ezeket a márkákat kezelik az anyacégek már-már paranoiás. Persze érthető, hogy nincs az a marketing igazgató, aki a vállára venné a terhet, hogy ha az évszázad alatt felépített "brand"-et lerombolná valami gikszer egy ilyen neve sincs, "pengeélen táncoló" márka miatt.
Végül is érthető! Hiszen volt már hasonló eset, amikor egy nagy cég belépő márkája csúfosan leszerepelt. Kicsit túl tolták a költség csökkentést, bizonyára. Viszont nyilván nem láttak esélyt a minőség javítására ezért a problémát úgy oldották meg, hogy a bebukott verzion 2-es gumi gyártását - úgymond befejezték, valójában ugrottak egyet a számozással és verzion 3 néven változatlanul gyártásban marad a termék.
Ebbe az öreg-kontinentális állóvízbe robbantak be, nagyjából egy időben, a kitűnő japán, a közepes koreai és az olcsó kínai gumik - úgy tizenöt éve. A belépő szint ázsiából ebben az időben olyan volt mint egy korabeli maszkos, kosztümös horror, hogy az ember nem tudta, hogy sírjon, vagy inkább nevessen. Mégis elkezdődött valami! Egyre több vevő lett figyelmes az extrém olcsó termékekre. Az ázsiai pénzügyi és politikai folyamatok pedig furcsa együttműködéseket hoztak létre. Aminek eredményeként a kínai abroncsok minősége varázsütésre megjavult.
Közben egyre jobb termékek készülnek Kínában, és érkeznek az Európai piacra. A hagyományos európai gyártók, közben maguk is kitermelték a saját olcsó kategóriás hadseregüket. Azonban még egyáltalán nem dőlt el a harc. A nagy konszernek egymás ellni küzdelme egyre inkább állóháborúvá degradálódott, és úgy tűnik, hogy a nagy adok-kapokból igazából egyik sem jön ki jól. A belépő szint komoly hadszíntér, ami hamarosan a teljes piac harmadát fogja jelenteni, és folyamatos a bővülése, a közép és prémium rovására. A távol-keleti abroncsok térnyerése viszont folyamatos.
Ennek legfőbb oka, hogy ez idáig a kínai gumik állták az árversenyt. Az európai gyártók nem akartak, vagy nem tudtak egyelőre olyan mély árszintekre lemenni, hogy megállítsák az inváziót. Ráadásul az ázsiai gumik tudása és minősége évről évre egyre jobb, miközben az árak nem emelkedtek, köszönhetően a szállítási költségek stagnálásának, illetve az egyre fejlettebb logisztikai kapcsolatoknak.
A csoda fegyver is visszafelé látszik elsülni...
A pánik gomb megnyomásának látványos felvonása volt az EU-n belül kötelező egységes gumiabroncs matrica, illetve jelölési rendszer bevezetése. Valaki bizonyára úgy gondolta, hogy ha nem lehet legyőzni az ellenséget a piacon, akkor csípjünk neki oda, ahol a legjobban fáj. Az EU döntéshozói pedig úgy érezték, hogy a jelöletlen gumiabroncsok réme fenyegeti civilizációnkat, ezért gyorsan és szakszerűen összetákolták, majd elfogadták az egységes jelölésre vonatkozó rendszert.
Sok kritika érte a szabályozást már az elfogadása előtt, de ebbe most nem mennék bele, mert az egy külön epizódot megérne. Lényeg a lényeg, hogy az ázsiai abroncs import nem, hogy halálos sebet nem kapott a lövéstől, hanem éppen ellenkezőleg. A gyártók gyorsan reagáltak és elvégezték a szükséges méréseket.
A nagy múltú prémium gyártók egyként álltak ki a matrica rendszer mögött. Nyílván az volt a véleményük, hogy ezzel most megadják a kegyelem döfést, és végérvényesen bebizonyosodik, hogy milyen kiemelkedő tudásúak a márkás gumik, és mennyivel gyengébb teljesítményűek a kínaiak. És ez igaz is, csakhogy a dolognak van egy kis szépséghibája. Az a vásárló közönség, aki az alsó kategóriás abroncsokat vásárolja, nem a prémium kategóriával hasonlítja össze a terméket, hanem a kategórián belül próbál prioritást felállítani, a kínált termékek ár/érték arányát figyelembe véve. Márpedig a matrica rendszer bevezetésével az is kiderült, hogy az Európában gyártott budget kategóriás gumik tudása közel azonos az ázsiai importéval, miközben az ázsiai jóval olcsóbb. Sőt, számos kínai gumi elismertsége csak ekkor kezdett igazán kialakulni, mikor kiderült, hogy tudása alapján - számos méretben - felveszi a versenyt a közép kategóriás ellenfelekkel, és e közben a legolcsóbb tud lenni a piacon.
Hogy mi lesz ennek a vége? Ki tudja? Ami viszont biztos, hogy a verseny beindult, a prémium gyártók most a termék köré épített szolgáltatásokkal próbálnak visszatámadni, és felül kerekedni. Szeretném valami pozitív gondolattal zárni az írásomat: Egy biztos, hogy a valódi verseny a vásárlóknak kedvez, és amíg a gyártók a vásárlók kegyeiért küzdenek, az árak alacsonyak maradnak, a minőség és a szolgáltatások pedig bővülni fognak.
Ha ideje engedi látogasson el webáruházunkba, ahol a legfrissebb cikkeket is elolvashatja.
http://olcsogumi.sop.hu
Nem könnyű a döntés, vagy mégis?! A következő rövidnek szánt posztban csokorba szedem azokat a szempontokat, amik alapján könnyedén eldöntheti bárki, hogy számára melyik gumi kategória az ideális választás.
Olcsó kategóriás gumik
Mivel a cikksorozat szponzora a http://olcsogumi.sop.hu, kezdjük ezzel a kategóriával, hiszen úgy gondolom, hogy ez a legizgalmasabb. Ezek a gumik a gyári, első szerelésű abroncsok leváltására készülnek. Alsó és közép kategóriás autókhoz ideális választás. Természetesen, a belépő szintű abroncsokból is nagyon eltérő tudásúak léteznek. Egyes márkák, mint pl. a Linglong, Triangle a közép kategóriás paramétereket súrolják, B-C nedves tapadási képességeinek köszönhetően közép kategóriás autókra is ajánlottak.
Az olcsó gumik legvonzóbb tulajdonsága az áruk. Egy prémium gumi árának már harmadáért is megvásárolhatók, így aztán sokak fantáziáját megmozgatja, a lehetséges megtakarítás. Ezeknél olcsóbban már csak használt abroncsok kaphatóak, amelyekkel később részletesen foglalkozunk, de elöljáróban annyi elmondható, hogy véleményem szerint ideiglenes, szükség megoldásként jöhetnek csak számításba.
Mit tudnak valójában az olcsó gumik? Pár éve nagy meglepetést okozott egy teszt, amiben egy Linglong gumi (más márka néven) az öt legjobb abroncs között teljesített. Az igazi meglepetést az okozta, hogy a kínai gumi tudásbeli lemaradása mindössze néhány százalék volt a győztes Michelinhez képest. Az árkülönbség viszont döbbenetes, hiszen az első helyezett abroncs árából 3,5db kínait lehetett volna megvenni.
Persze erre mindenki kombinálni kezd, hogy ha olcsó és szinte prémium tudású, akkor biztosan másutt van a kutya elásva. Biztosan hamar elkopik, vagy más módon megy tönkre.
A teszt az abroncs élettartamára, kopására is kiterjedt. Ezen téren is kitűnően vizsgázott az alsó kategóriás, sőt éppen a prémium gumiról derült ki, hogy az évekkel korábbi szinthez képest sokat romlott a termék kopásállósága.
A budget kategória az olcsóságról szól, amiknek számos hátránya, de előnye is van. A gyártók nem extra profitra, hanem inkább nagy eladási mennyiségre törekednek, ezért az előállítási költség és az eladási ár ebben a kategóriában van a legközelebb. A fő szempont az olcsóság, de ez nem mehet a biztonságosság vagy az eladhatóság (design) rovására, hiszen ebben a kategóriában még erősebb a verseny.
A spórolás leghatékonyabb módja, hogy elmaradnak a költséges extrák. Lemaradnak a nagyon anyag igényes dolgok mint a peremvédő. Vékonyodnak az oldalfalak. Bonyolult 3D lamellák, kopás jelző árkok sem bonyolítják a gyártást. És persze az anyag-keverékek terén is vissza kell lépni egy (két) évtizedet, hogy a korszerű tulajdonság javító adalékok ne növeljék az egekbe a gyártási költséget. És persze a karkasz sem lehet más mint nylon radiál, a lehető legegyszerűbb kivitelezésben. Giugiaro design számításba sem jöhet, azt a prémium kategória kapja, itt a maradékból kell dolgozni. Ez érvényes a márka-nevekre is, könnyen előkerül egy-két legendás márkanév, mint a Taurus - kissé új köntösben.
Ez a spórolás viszont nem csak hátrányokkal, előnyökkel is jár. A budget abroncsok általában kisebb súlyúak, ezzel üzemanyagot takarítanak meg, és kímélik a futóművet is. A kevesebb anyag természetesen környezet kímélőbb is. Az olcsó kategóriás abroncsok sem fán teremnek, a gyártás ugyanolyan szakértelmet igényel, mint a felsőbb kategóriák, és a legtöbb no-name márka mögött közvetlenül valamelyik világcég, vagy legalábbis annak technológiája áll. De az olcsó árakat valójában a verseny hozta el. Az ázsiai játékosok belépésével az árak jelentősen lefelé mozdultak el. Ez a szegmens az, ahol a gyártók a legkevesebb profitot realizálják, vagyis arányaiban itt marad a legtöbb a vásárló zsebében. Magyarán szólva ezt éri meg a legjobban venni.
A teljesség igénye nélkül néhány gyártó és az általa gyártott olcsó márkák:
|
Budget
|
|
|
Bridgestone
|
Dayton / Lassa / Saetta / Seiberling
|
|
Continental
|
Barum / General Tire / Gislaved / Mabor / Matador / Viking
|
|
Goodyear-Dunlop
|
Debica / Sava
|
|
Michelin
|
Kormoran / Riken / Sebring / Strial / Taurus / Tigar
|
|
Hankook
|
Aurora / Laufenn / Kingstar
|
|
Apollo-Vredestein
|
Apollo / Maloya
|
|
Pirelli
|
Ceat / Courier
|
De mi a helyzet a kínai gumikkal?
Ha Kína nem lett volna, az európai alsó kategóriás abroncs piac sem így festene ma. A prémium gyártók már jóval a kínai abroncsok térnyerése előtt is profit maximalizálásra törekedtek, ezért olyan termék palettát próbáltak kialakítani, ami a teljes vásárló közönséget kiszolgálja. A technológia fejlődésével egyszerűen gyártásban hagyták a korábbi mintákat és keverékeket, csak új nevet adtak neki, ezek lettek a közép kategóriás gumik, amik így is szép karriert futottak be. És így tovább, megszületett a kicsontozott belépő szint. Ahol a reklám és szponzoráció ismeretlen fogalom, évtizedes a technikai lemaradás, és a gyártók is - majdhogynem - letagadják, hogy bármi közük lenne a márkához.
Érdekes a titkolózás, ami ezeket az alsó kategóriás márkákat övezi. Hogy mitől olcsó, az természetesen, mindenkinek a legféltettebb titka. De az a távolságtartás, amivel ezeket a márkákat kezelik az anyacégek már-már paranoiás. Persze érthető, hogy nincs az a marketing igazgató, aki a vállára venné a terhet, hogy ha az évszázad alatt felépített "brand"-et lerombolná valami gikszer egy ilyen neve sincs, "pengeélen táncoló" márka miatt.
Végül is érthető! Hiszen volt már hasonló eset, amikor egy nagy cég belépő márkája csúfosan leszerepelt. Kicsit túl tolták a költség csökkentést, bizonyára. Viszont nyilván nem láttak esélyt a minőség javítására ezért a problémát úgy oldották meg, hogy a bebukott verzion 2-es gumi gyártását - úgymond befejezték, valójában ugrottak egyet a számozással és verzion 3 néven változatlanul gyártásban marad a termék.
Ebbe az öreg-kontinentális állóvízbe robbantak be, nagyjából egy időben, a kitűnő japán, a közepes koreai és az olcsó kínai gumik - úgy tizenöt éve. A belépő szint ázsiából ebben az időben olyan volt mint egy korabeli maszkos, kosztümös horror, hogy az ember nem tudta, hogy sírjon, vagy inkább nevessen. Mégis elkezdődött valami! Egyre több vevő lett figyelmes az extrém olcsó termékekre. Az ázsiai pénzügyi és politikai folyamatok pedig furcsa együttműködéseket hoztak létre. Aminek eredményeként a kínai abroncsok minősége varázsütésre megjavult.
Közben egyre jobb termékek készülnek Kínában, és érkeznek az Európai piacra. A hagyományos európai gyártók, közben maguk is kitermelték a saját olcsó kategóriás hadseregüket. Azonban még egyáltalán nem dőlt el a harc. A nagy konszernek egymás ellni küzdelme egyre inkább állóháborúvá degradálódott, és úgy tűnik, hogy a nagy adok-kapokból igazából egyik sem jön ki jól. A belépő szint komoly hadszíntér, ami hamarosan a teljes piac harmadát fogja jelenteni, és folyamatos a bővülése, a közép és prémium rovására. A távol-keleti abroncsok térnyerése viszont folyamatos.
Ennek legfőbb oka, hogy ez idáig a kínai gumik állták az árversenyt. Az európai gyártók nem akartak, vagy nem tudtak egyelőre olyan mély árszintekre lemenni, hogy megállítsák az inváziót. Ráadásul az ázsiai gumik tudása és minősége évről évre egyre jobb, miközben az árak nem emelkedtek, köszönhetően a szállítási költségek stagnálásának, illetve az egyre fejlettebb logisztikai kapcsolatoknak.
A csoda fegyver is visszafelé látszik elsülni...
A pánik gomb megnyomásának látványos felvonása volt az EU-n belül kötelező egységes gumiabroncs matrica, illetve jelölési rendszer bevezetése. Valaki bizonyára úgy gondolta, hogy ha nem lehet legyőzni az ellenséget a piacon, akkor csípjünk neki oda, ahol a legjobban fáj. Az EU döntéshozói pedig úgy érezték, hogy a jelöletlen gumiabroncsok réme fenyegeti civilizációnkat, ezért gyorsan és szakszerűen összetákolták, majd elfogadták az egységes jelölésre vonatkozó rendszert.
Sok kritika érte a szabályozást már az elfogadása előtt, de ebbe most nem mennék bele, mert az egy külön epizódot megérne. Lényeg a lényeg, hogy az ázsiai abroncs import nem, hogy halálos sebet nem kapott a lövéstől, hanem éppen ellenkezőleg. A gyártók gyorsan reagáltak és elvégezték a szükséges méréseket.
A nagy múltú prémium gyártók egyként álltak ki a matrica rendszer mögött. Nyílván az volt a véleményük, hogy ezzel most megadják a kegyelem döfést, és végérvényesen bebizonyosodik, hogy milyen kiemelkedő tudásúak a márkás gumik, és mennyivel gyengébb teljesítményűek a kínaiak. És ez igaz is, csakhogy a dolognak van egy kis szépséghibája. Az a vásárló közönség, aki az alsó kategóriás abroncsokat vásárolja, nem a prémium kategóriával hasonlítja össze a terméket, hanem a kategórián belül próbál prioritást felállítani, a kínált termékek ár/érték arányát figyelembe véve. Márpedig a matrica rendszer bevezetésével az is kiderült, hogy az Európában gyártott budget kategóriás gumik tudása közel azonos az ázsiai importéval, miközben az ázsiai jóval olcsóbb. Sőt, számos kínai gumi elismertsége csak ekkor kezdett igazán kialakulni, mikor kiderült, hogy tudása alapján - számos méretben - felveszi a versenyt a közép kategóriás ellenfelekkel, és e közben a legolcsóbb tud lenni a piacon.
Hogy mi lesz ennek a vége? Ki tudja? Ami viszont biztos, hogy a verseny beindult, a prémium gyártók most a termék köré épített szolgáltatásokkal próbálnak visszatámadni, és felül kerekedni. Szeretném valami pozitív gondolattal zárni az írásomat: Egy biztos, hogy a valódi verseny a vásárlóknak kedvez, és amíg a gyártók a vásárlók kegyeiért küzdenek, az árak alacsonyak maradnak, a minőség és a szolgáltatások pedig bővülni fognak.
Ha ideje engedi látogasson el webáruházunkba, ahol a legfrissebb cikkeket is elolvashatja.
http://olcsogumi.sop.hu
